Húsvét 5. Vasárnapja – Evangélium Szent János könyvéből, Jn 14,1-12
A prédikáció elhangzott a Keresztelő Szent János anyatemplomban 2020. május 10.-én
Az elmélkedés nyitó gondolata így hangzik:
„Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben…”
Ez az ige, most különösen sokat add és nyújt.
A világjárvány, a kijárási tilalom sokszor nyugtalanná tesz, és a szívem is elnehezül: meddig így tovább?
A Feltámadott örömhíre nagy.
Húsvét ötödik vasárnapján és az azt követő héten valóban nagy a bátorítás, Jézus meghívása áll előttünk, hogy a hitünkbe megerősödjünk. Ez az idő erre is jó lehetőség.
„Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben…”
A mai vasárnapnak ez a legszebb bátorítása.
XVI. Benedek pápa még fiatal teológusként írt egy nagyszerű könyvet: A keresztény hit.
A könyv elején idéz egy érdekes elbeszélést Søren Aabye Kierkegaard-tól, a dán filozófustól.
Az elbeszélés szerint egy cirkusz társaság érkezik egy település szélére. Az előadás délutánján tűz üt ki a cirkusz sátorban. Hirtelen nem tudnak mit kitalálni, a bohócot – aki már bohócruhában van – beküldik a faluba, hogy hívjon segítséget.
A bohóc átszalad és elkezd kiáltozni: ég a cirkusz! Jöjjenek segíteni!
Az emberek összeverődnek, tapsolnak, azt mondják, nagyszerű ötlet így megtölteni a cirkuszt.
A bohóc kétségbeesik, mondja is: ez nem vicc, tényleg ég a cirkusz.
Az emberek még jobban tapsolnak, hogy milyen jól játssza szerepét.
Nem sokkal később pedig leég a cirkusz, és leég a fél falu is.
A képen Weary Willie nevű bohóc látható amint próbálja oltani a tüzet.
A kép címe: A nap, amikor sírt a bohóc.
Ratzinger, a nagy pápa azt mondja, hogy manapság a bohóc szerepében vagyunk papok és hívó emberek egyaránt.
Próbálunk valami nagyon fontos dolgot mondani és mutatni a világnak, hogy baj van, hogy a világ ég, hogy valamit kellene tenni, hogy ez az égés megszűnjön.
Sokan pedig azt mondják, hogy a bohóc bohócruhában van, ez a dolga, ezt kell neki mondania.
Nagyon sokan azt gondolják, hogy az a baj, hogy az Egyház régies jelmezekben van, régies szavakat használ.
A történet szerint a fő baj, hogy a bohóc bohócruhában ment.
A II. Vatikáni Zsinat pont erre akart figyelni, hogy az Egyház a mai világ nyelvén megszólaljon, a mai kultúrában beágyazva. A zsinatnak volt egy nagy jelszava: aggiornamento és azt vártuk, hogy ettől a mai világ sokkal inkább nyitott lesz az örömhírre.
Ratzinger pápa szerint a baj sokkal nagyobb annál, hogy a bohóc bohócruhában van.
Egy megdöbbentő dolgot mond ki a pápa: a baj gyökere az, hogy a bohóc sem tudja nagy meggyőződéssel mondani: Ég a világ.
A hitetlenség elérte az Egyház szívét és az igazi baj ez.
A mi szívünket is elérte a hitetlenség.
Ha bevalljuk ha nem, lehet szépíteni a dolgokat, de sokszor távol állunk a lényegtől.
Ez a mostani helyzet valamin fog-e változtatni?
Jobbakká válunk-e? Ne adjisten nagyobb lesz-e a hitünk?
A mai vasárnap a hit hármas lépésére szeretném meghívni a hozzám tartozókat és mindazokat aki a szentmisébe bekapcsolódnak… ez az idő jó lenne, ha arról is szólna, hogy a hitünkben, Istennel való kapcsolatunkban megerősödjünk.
A világjárvány elmúltával minden olyan lesz, mint amilyen volt?
Vagy valami változni fog bennünk?
Sokszor mondjuk, különösen most a világjárvány idején: baj van! Nehéz! Mikor lesz vége?
Az első lépés, hogy fogadjuk el azt, ami van. Az adott helyzettel béküljünk meg.
Az életben vannak dolgok és helyzetek melyeket nem tudunk megváltoztatni, nem áll a birtokunkban. Kicsik vagyunk hozzá.
Minden ember életében van kereszt azt el kell fogadni, nem lehet mindig elmenekülni és feladni… egyébként sokszor a szenvedésből fakad az igazi élet.
A bátorítás a miénk: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben…”
A második lépés arról szól, hogy amikor sikerül elfogadni az életem, a keresztekkel együtt, akkor adjak érte hálát.
Köszönjem meg Istennek az életet úgy ahogy van. A hálaadás már a hitnek a jele. Aki hálát tud adni Istennek és megtudja köszönni az életajándékát, az már a hit útján jár.
Ismételgessük Jézus bátorító szavait: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben…”
És a harmadik lépés, hogy Istenre bízzuk a történést, mert neki gondja van ránk és életünkre. A harmadik lépésben kérem Istent, hogy dicsőüljön meg az életemben, a fájdalmas helyzetben és a kereszthordozás személyes tapasztalata által utat mutasson nekem.
Ha életem része lesz Jézusnak ez a két mondata, akkor valami nagyon áldottá válik az életemben: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben …”
Május hónap van, most különösen kérjük Égi Édesanyánk közbenjárását.
Ő ebben nagy példa, egész élete erről szólt.
Elfogadta azt, ami van, mindenért hálát adott és kérte az Istent, hogy dicsőüljön meg az életében.
Zárógondolatként Várszegi Asztrik püspök atyát, bencés szerzetest idézem: aki igazán hisz, annak tág a szíve.
Várszegi Imre Asztrik (Sopron, 1946. január 26. –) bencésszerzetes, püspök, pannonhalmi főapát (1991–2018).
Jézus szavai igazak: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben …”
Testvéreim, ég a világ!
Legyen tüzes a szívünk, eleven és hittel teli az életünk, hogy ne csak beszéljünk, hanem éljünk is!
Csíki Szabolcs, plébános
Hungarian