A Szentmise Liturgiája -1-

Vasárnapról vasárnapra egy katekézis sorozat áll előttünk a szentmiséről.
Segíteni szeretnék mindenkit az elmélyült, tudatos és tevékeny részvételre a szentmisén.
Sokan Istent kereső lélekkel jönnek a templomba, és már kész liturgiát tapasztalnak.
Lehet, nem mindig tudjuk, hogy mit miért teszünk, pedig mindennek tartalma van.
Vannak gesztusaink, amelyek automatikusak, vagy amelyeket utánozunk anélkül, hogy a mélyebb jelentését ismernénk. Ezek megismeréséhez szeretnék segítséget nyújtani egészen Krisztus Király vasárnapjáig.

Mielőtt azonban belemélyednénk tisztáznunk kell, miért jövünk a szentmisére?

Esetleg hozzá szoktunk, hogy vasárnap el kell menni szentmisére? Vagy ennél többről van szó! 

Amikor megérkezünk a templomba, szenteltvízzel keresztet vetünk, de még nem hajtunk térdet a szenteltvíztartónál.
Most mivel nincs a járvány miatt szenteltvíz a tartóba ezért csak keresztet vettünk a bejáratnál.

Egyébként minden hónap első vasárnapján ezért is lesz ezután asperges, azaz vízszentelés és szenteltvízzel való meghintés.
A szenteltvíz a lélekben való megtisztulásra figyelmeztet minket, ereje van. Lehet otthonainkba is haza vinni, alkalom adtán meghinteni a portát, az istállót, az állatokat, hogy Isten óvja őket.

A keresztvetéssel pedig mindig azt mondjuk ki, hogy mostantól a Szentháromság egy Istenbe kapcsolódom, és így veszek részt Krisztus áldozatában a szentmisén. Ezután következik a térdhajtás, amely az eukarisztiában jelen lévő Krisztus köszöntésének gesztusa, ennek a helye akkor van, amikor ülők be a padba.

Templomunkban, a hajóban és a kórusban foglalunk helyet, (a kisgyerekes szülők Pálfalván használják bátran a hittantermet, Delnén a sekrestyét) szeretném hangsúlyozni, hogy a templom nem az a hely ahol kisajátíthatok magamnak helyet, ezt megtehetem a színházba, ha jegyet veszek és helyet foglalok, de a templomba nem, a templom mindenkié, ott mindenkinek helye kell, hogy legyen.
Egyébként ez a magatartás önzőségre vall és az ego, az önző magtartás bűn.

A lehető legrosszabb történet a szülőfalumban történt: amikor megépítették a nagytemplomunkat sok nehézség árán az alszegiek nem szívesen járultak hozza a templomépítéséhez és az lett szokássá, hogy hosszú ideig az alszegiek nem ülhettek be a padba… a helyet mi szenteljük meg, hozzáállás kérdése minden az életünkben…

Ha legalább öt-tíz perccel a szentmise kezdete előtt jövünk, rá tudunk hangolódni a Jézussal való találkozásra, magunk mögött hagyva a kinti világ zaját, rohanását. A szentmise kezdetéig elcsendesedve imádkozhatunk.

Miért jövünk a szentmisére?

Már az indulás előtt legyenek szándékaink, amiket Istennek be akarunk mutatni, amiért akarunk imádkozni… bátorítalak, hogy családban beszéljetek arról, hogy miért akartok a szentmisén imádkozni, mit akartok Istentől kérni? Békét, egészséget, jólétet, sikert?
Legyenek közös szándékaink.

A mai vasárnappal kezdődően templomainkban elhelyezünk kis dobozkákat, és ezekben a dobozkákba el lehet helyezni vasárnaponként a szándékokat, melyekért minden hónap utolsó vasárnapján imádkozni fogunk a szentmisében…

A szentmise táplál és be akarja tölteni a lelket, amit átélek a szentmisén az kedvet és erőt ad a teherbíráshoz, lelki egyensúlyt teremt bennem.
Ha valóban imádkozom, akkor a szentmisén lélegzethez jutok. A lelkemben rend tud teremtődni, és ez a szentmise hatása.

Ezt a tapasztalatot Ottlik Géza profán szavakkal így fogalmazta meg az Iskola a határon című regényében:

Medve is járt a kápolnába … a kápolna hátsó padjában üldögélve töltötte el az időt ébresztőtől a levonulásig.
Így megmenekedett a nap legrosszabb fél órájától.
A medve örült, hogy a többiek nem jöttek rá erre a megoldásra, jóleső elégtételt érzett, hálát, hogy sikerült ez a ravaszsága és bölcsessége, s most ülhet egy kicsit nyugton.

Az egyik medgyesi barátomtól hallottam:

“Az életben mindig akarnak valamit, mindig valaminek meg kell felelni.
Sosem érzem, hogy az lehetnék, aki igazán vagyok.
Azért járok misére, mert ott senki nem vár el tőlem semmit. Senki nem követel semmit.
Nem kell valamit teljesítenem.
Legalább egy héten egyszer.

Ezért a lehetőségért hálás ez a barátom, ez élteti, innen merít erőt.

És Te miért jársz a szentmisére?

Gondoljuk végig a kérdést, beszéljünk róla, már csak azért is, hogy legyen ez tudatos, mert Isten részéről mindenképp az.

Felhasznált irodalom:

A Szentmise Liturgiája -1-

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

hu_HUHungarian