A templom építésének előzményeit a legenda így meséli el: Csíkcsicsó és Delne falvak elhatározták, hogy közösen templomot építenek, azonban az építés helyét illetően nem jutottak egyezségre. Ekkor támadt az az ötletük, hogy mindegyik falu ad a másiknak egy kutyát. Majd egyszerre hazaengedik, és ahol a két kutya találkozik, oda építik a templomot.
„A csicsóiak fösvények lévén a kutyának nem adtak enni, míg a delneiek kitűnően ellátták finomabbnál finomabb falatokkal. A kutya pedig teleette magát. Amikor szabadon engedték a kutyákat a Csicsóban levő delnei kutya a leggyorsabb iramban hazafele vette az útját, mert nagyon éhes volt. Ellenben a Delnén levő csicsói kutya tele hassal lassabban szaladt. Ezért van az, hogy a templom közelebb van Delnéhez, mint Csicsóhoz.”
Egy másik legenda is fennmaradt, amely a Csicsótól való elválás után keletkezett. Csicsó önálló egyházközség lévén, a delneiek a távol levő templomot a falujukba át akarták költöztetni. El is bontották fedelét, falának egy részét, s anyagával megkezdték a falu közötti új templomukat, de amit nappal építettek, az éjjel mindig visszament a Szent Jánoshoz, ezt isteni intésnek vették, kiigazították a megbontott régi templomot, s azóta odajárnak Istent imádni.
Építési idejét az 1450–1500-as évekre teszik. A korábbi időkből a templom román kori elemeket is őriz.
A templom külseje: A templomot 2,50–3,00 m magas, egy méter vastag és cseréppel fedett, szabálytalan ovális alakú védőfal veszi körül, amelynek tetőzete befelé lejt. A falat kívülről 12 darab egy méter széles támpillér támasztja. Lőrései nincsenek, de nincs kizárva, hogy valamikor a fal magasabb volt és a lőrések ezen a felső résen voltak, mert mostani állapotában tartós támadás esetén nem sok védelmet jelenthetett. A templomkertnek, amelyet cinteremnek is neveznek, egyetlen bejárata van a déli oldal közepén, szemben a templom déli főbejáratával, ahol egy jelentéktelen kis fedett cinterem – kapu alatt lehet bemenni. A kőfal, vagyis a kerítés külső felén, a bejárattól kb. 6 m-re keletre, egy 100 x 70 cm. nagyságú vakablakszerű fülke hívja fel a figyelmet, amelynek falán tulipános virágdíszítmény között a következő felirat olvasható: „EZEN KERITÉS JOVITATOT [sic!] 1865-BE.”
A templom kőkerítésének nyugati és északi falán kívül van Delne község mai temetkező helye, a kő- és fakeresztekkel zsúfolt temető. A templomkertben a bejárattól nyugatra és keletre fekvő részeken néhány régi szabású, művészi értékű síremlék, koporsó alakú sírkő és sírkőlap.Az egyik a híres delnei Botskor családé. Mérete 80×100 cm és 65 cm magas. Felirata: „NÉHAI T. BOTSKOR JÁNOS ÉLETÉNEK 83. ESZT. 1814 – IK NOV. 25 – ÉN ÉS HIV PÁRJA T. PUSKÁS SUSANA ÉLETE 77. ESZT. 1816 – IK JAN. 2 – ÁN HOLTAK MEG ÉS EZ KERESZTÉNYSÉG ZÁSZLÓJA ALATT NYUGOSZNAK. – FIUI HÁLADATOSSÁGBÓL SIRHALMOKRA E KÖVET TETTÉK SZOMORU MARADVÁNYI.”
Az ovális alakú templomkert közepe táján, kissé észak felé fekvő templom egy elég nagy méretű szentélyből, egy nála valamivel nagyobb hajóból, annak nyugati végéhez hozzáépített toronyból és a szentély északi oldalához alacsonyabb tetőzettel csatlakozó kis sekrestyéből áll. A hajó déli oldalán egy a XVIII. században barokk stílusban a déli főbejárat elé épített s a déli falhoz hozzátapasztott porticus nyílik, amely kicsi és különálló épület lévén, alacsonyabb kis tetővel van ellátva. Mivel az 1934–1935. évi restauráláskor a déli külső falon a tetőzet alatt falfestmény-maradványok bukkantak föl, a falképek teljes felderítése céljából a porticust lebontották.
A templom és a torony hossza kívülről kb. 30 m, szélessége a szentély záródásánál kb. 8,00 m, a hajó nyugati részénél 9,00 m, tehát a szentély felé egyenletesen 100 cm-t keskenyedik. A fal vastagsága 80–90 cm, külső magassága 8,50 m. A falakat régi és újabb támpillérek támasztják: a szentélynél, a diadalívnél, a hajó és a torony nyugati sarkainál indokolt helyen, máshol indokolatlanul. A szentély és a templomhajó tetőzetének gerince ma egy szintben van, valamikor azonban a szentély tetőzete egy méterrel alacsonyabb volt.Ez jól látható a padlástérben, mert a torony keleti falán a mai cseréptetőzet alatt ott van a régi alacsonyabb tetőzet két ferde vonalának a nyoma.
A toronytest arányos felépítésű. A csíki gótikus toronytípushoz tartozik, ha nem is olyan karcsú és kecses, mint pl. a csicsói, a szentmihályi vagy a rákosi. Felfelé keskenyedik, alul különböző alakú keskeny világító- és lőrésekkel, fent pedig mind a négy oldalán egy-egy nagy és szép ívelésű csúcsíves ablakkal van ellátva. Külső képét csak a toronysisak -átépítésekor kapott megtört fedélszerkezetű (négyszögűből nyolcszögű gúlába átmenő) alacsonyabb formája zavarja meg, esetleg az, hogy cserép (vagy zsindely) helyett most bádoggal van fedve, ami az ilyen régi, patinás templomok esetén nem célszerű.
A torony déli oldalán, a felső párkány és a csúcsíves ablak között szép, nagy betűkkel ez van felírva: „ANNO 1710”; valószínűleg javítása évét jelöli. Lehet, hogy e javítással egyidőben emelték fel a tetőzetet is.Az északi oldalán kétféle elmosódott felirat nyomai láthatók. A szürke festékkel bevont karcolt írás szövege: „ANNO DOMINI / / IN HONOREM SANCTI JOANNIS BAPTISTAE.”[1] Sajnos épp a dátum olvashatatlan. A torony falának vastagsága lent 1,10 m teljes magassága kb. 30 m. A nyugati falát, sarkát hatalmas méretű és 1 m vastagságú támpillérek erősítik. A templom belső szélessége a kórusnál 7,40 m a szentélynél 6,35 m. Tehát a templom 105 cm-rel keskenyedik a szentély felé.
A toronyban levő harangokról szinte semmit nem tudunk. 1860-ban Péter Lajos plébános, amikor átveszi a plébánia vezetését megemlíti, hogy a Szent János templomban van két harang, a nagyobbikat a nemes megye hozatta 1748-ban és Szent János tiszteletére van felszentelve. A másikat vagy a kisebbiket a csíkszenttamási T. Boros Ferenc úr ajándékozta.
1916-ban, világháború idején rekviráltak 5 harangot, csupán egy maradt. Valószínű, hogy a három templomból (Szent János, pálfavi kápolna és az Úrkápolna) vittek el összesen 5 harangot. A Szent János templomban csak egy harang maradt, amelyet nem rekviráltak, ez a harang hívogatta a híveket az Isten házába.
A helybeli lakos, Csató Imre ígért egy harangot, amelynek a beszerzésére adott 60.000 lejt, azon kikötéssel, hogyha ez nem elég még adni fog. Olaszországból rendelték meg a harangot (1886-ban), amely 294 kg-os, nagyon szép harang. Sajnos, időközben felemelte a kormány a vámot, így csak vámra 25.000 lejt kellett fizetniük. Az összeget Csató Imre és a két falu közbirtokossága finanszírozta. A Magyar Királyi Állami Hadianyag gyár 1944. augusztus 12-én ezt a harangot leszereltette hadi célra való igénybe- vétel címen. Az átvételi jegyzőkönyv szerint a harang anyaga bronz, legnagyobb átmérője 80 cm, súlya pedig 295 kg. Ezt a harangot a mai napig nem sikerült pótolni, habár sokszor felvetődött ennek igénye.
A hajó nyugati bejáratához a torony alatt alagútszerű átjáró vezet. Ez a nyugati kőajtókeret tört ívelésű későgót. A már említett porticus, amelyet a XVIII. sz-ban ragasztottak a templom déli főbejárata elé, 5×5 m alaprajzú kis épület volt, különálló kis nyeregtetővel fedve. A háromszög alakú homlokzat oromfalának széle barokkosan görbe vonalú, a mező síkjában pedig, két félköríves ablakutánzat, két barokk négylevelű vakolt díszítmény volt. Efelett az I H S kezdőbetűk és az építés évszáma: 1760. A fal síkját a tető alatt a homlokzaton pirossal és zölddel festett, stilizált szívből kiinduló és kisebb, tulipánokkal díszített indaszerű hullámvonal zárta be, alatta a következő felirattal: „FEJERITETET: 1866 – BA” (vagyis meszeltetett 1866-ban). A porticus már a 30-as évek előtt rogyadozó állapotban volt, sőt a hajó falától is kezdett elválni, nagy rés volt köztük. Ez is indokolta a falképek előkerülésén kívül az 1934–36-os években végzett restauráláskor az eltávolítását.
A déli bejárat
kőajtókerete díszesebb a nyugatinál: leszelt íves, egymást keretező
pálcatagokkal. A faragás ügyes mesterre vall, aki csupán egy számítási hibát
követett el: a felső oromnál két fog hézag nélkül került egymás mellé. A
nyugati kapu kerete, mint már említettük, szintén leszelt ívű, de egyszerűbb, a
sekrestye ajtó kerete pedig még ennél is egyszerűbb. Az ablakok közül csupán a
sekrestye piciny ablaka maradt meg eredeti csúcsíves formájában, a többinél
csak a záródás e formája árulja el, hogy valamikor szintén csúcsívesek voltak.