Húsvét – a járvány idején

Húsvét – a járvány idején – prédikáció elhangzott a húsvéti ünnepi szentmisén 2020. április 12.-én 12 órától, a Keresztelő Szent János templomban.

Ha valaki napfelkeltét szeretne látni, korán kell kelnie.

Ha valaki a feltámadás jeleit szeretné látni, el kell indulnia a sír felé.

Ha hinni akarunk a feltámadásban, akkor várnunk kell arra, hogy megjelenjen nekünk.

Uram, meg akarsz-e jelenni nekünk?
És ha igen, akkor mi valóban észreveszünk Téged?

A “maradj otthon” jelszó alatt ahelyett, hogy elcsendesedtünk volna, elkezdtünk hangoskodni, véleményeket formálni és mondani.
És még mindig nem vagyunk a legrosszabb élethelyzetben, mindenünk meg van és valljuk be: nagy a kínálat a digitális térben – ha valaki el akart mélyülni ezekben a napokban, akkor talált magának sok szentmise közvetítést, imát, töltekezésre lehetőséget.

Nem ez a legrosszabb és legkeményebb húsvétunk… vannak, akik nálunk sokkal keményebb élethelyzetben éltek, illetve élnek…

Uram, meg akarsz-e jelenni nekünk?
És ha igen, akkor mi valóban észreveszünk Téged?

Testvéreim! Jó lenne nekünk továbbra is csendben maradni, Húsvét, az élet csendjében.

Jézus nagyon fontosnak tartotta Isten csöndes szemlélését.

Három dolgot emelnék ki:

  • Isten csöndes szemlélése először:
    A választott nép negyven évig vándorolt a pusztában. Mózes ott élte át a legdöntőbb istenélményt. Ez a pusztai vándorlás az egyik legfontosabb kinyilatkoztatás maradt a nép számára.
    Neki nem volt könnyű (mi “csak”otthon kell maradjunk), ők el kellett induljanak és ez tartott negyven évig.
    Isten valami nagyon fontosat akar nekünk mondani ezen a Húsvéton? De figyelünk-e ezen belső hangokra? Az üzenet a jövőnket határozza meg!
  • Isten csöndes szemlélése másodszor:
    Jézus a maga emberi érettségét Názáretben, még a nyilvános tevékenysége előtt, Máriával és Józseffel csöndesen élve érte el.
    Nem a nagy feladatok elől menekült a hallgatásba.
    Nagy hatással volt rá Mária csöndes, szemlélődő magatartása.
    Nem tudjuk eléggé csodálni, hogy Jézus a maga isteni érettségével, az emberekkel való bánásban megmutatkozó képességével, küldetéstudatával együtt harminc évig megmaradt a csöndben, és ebben az elmélkedő hallgatásban készült nyilvános működésére. Ennek fényében kell értelmeznünk minden szavát, amellyel hív a csöndes és szótlan imádságra.
    Nem arra van szükségünk, hogy össze-vissza beszéljünk, hanem, hogy csendben maradjunk, meghallva Isten üzenetét, megismerni az Ő tervét….
    Mindezt csak csendben fogjuk fel és megismerni.
  • Isten csöndes szemlélése harmadszor:
    Az imádság fontos időszaka volt Jézus számára a pusztában töltött idő, csendben.
    Az evangélium negyven napot említ, és ez a szám szimbolizálhatja Izraelnek a pusztában eltöltött negyven évét. Éjjel-nappal ott volt csöndes imádságban.
    Megkísértései azt mutatják, hogy Jézus a magányban élte át első szenvedéseit az emberiségért.
    Mennyire kell nekünk is a csendet választanunk, ahol nem lemondunk az életről, hanem igent mondunk rá.
    Nincs okunk rimánkodva kétségbe esni, Isten a mi oldalunkon áll.

Ezen a Húsvéton Isten csöndes szemlélésére vagyunk meghívva, Ferenc pápa gondolatával élve:

úgy gondoltuk, örökre egészségesek maradunk egy beteg világban.

Tévutakon járó világszemléletet dédelgettünk magunkba és közben észre sem vettük, hogy mekkora élet-ajándék birtokosok vagyunk.
Az idei Húsvét szelíd, szerény, mégis sürgető határozottsággal arra hív, hogy újra gondoljuk át életünket, rendezzük dolgainkat önmagunkkal, ember-testvéreinkkel és Istennel. Ha szükséges frissítsünk fel mindent.
Jézus az igazi nagy járványra, a bűn vírusára és annak minden következményére elhozta az orvosságot. Nincs okunk a félelemre: Istennel biztos az életünk.

Uram, meg akarsz-e jelenni nekünk?
És ha igen, akkor mi valóban észreveszünk Téged?

A kérdés már csak azért is fontos, mert alázatra bátorít.
Ez a járvány elsősorban arra tanít, hogy nem vagyunk a magunk urai, nem mi irányítjuk az életet. Valaki kézben tartja, de nem mi vagyunk azok.

Az életünk minden egyes perce ajándék, ami nem érdem kérdése, hanem ajándék, úgy ahogy az ünnep is ajándék!
Nem szabad feladni szép álmaink. Ez az idő nagy tanítómesterünk is: újra kell értelmezni sok mindent: mi a fontos, a fontosabb és a legfontosabb?
Mi továbbra is csak ilyen keresztények maradjunk?
Csak a felületesség szintjén? Vagy mélyebbre kell ásnunk?

Uram, meg akarsz-e jelenni nekünk?
És ha igen, akkor mi valóban észreveszünk Téged?

Ünnepeljük Húsvét győzelmét, és én nagyon imádkozom azért, hogy ez az idő alakítson át bennünket, formáljon jobb emberekké, sok jóság van bennünk, de jobbá kell válnunk.

Az élet akkora ajándék, hogy azt fel sem fogjuk, nem szabadna bizalmatlanul, reménytelenül Isten és felebarát nélkül élni.

Uram, meg akarsz-e jelenni nekünk?
És ha igen, akkor mi valóban észreveszünk Téged?

Zárógondolatként HOMA Ildikó Kolozsváron élő szociális testvért szeretném idézni:

Az élet folyamatos lemondás a lényegtelen dolgokról, de nem kell lemondanom az álmaimról, a vágyaimról, amelyeket Isten a szívembe ültetett.
Nem magamra kell vigyáznom, hanem arra, amit Isten a szívembe ültetett: az Örökkévalóság utáni vágyamra.
És néha ez azt jelenti, hogy félreteszem a túlélési szükségleteimet, meghalok önmagamnak, hogy megnyílhassak az Életre!

Igen, az Úr meg akar jelenni nekünk!
És észre is fogjuk venni, ha a szívünkbe ültetett ajándékra figyelünk, de ez a zajban nem ismerhető fel, jobban el kell csendesedjünk…
Erre az útra hívom meg a hozzám tartozókat, azért, hogy találkozhassunk a Feltámadottal.

Mondanivalómnál sokkal fontosabb az, amit a Feltámadott mond:

Békesség nektek! Ne féljetek!

Legyen ez ünnepünk kicsengése és igazi útravalója.

Csíki Szabolcs, plébános

Húsvét – a járvány idején

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian