Egy vasárnap reggel az édesanya felrázza a fiat, hogy indulni kell a templomba.
Semmi eredmény. Tíz perccel később újra próbálja:
Azonnal kelj föl és indulj a templomba.
De anya, nem akarok. Olyan unalmas. Miért menjek?
Két okból, egyrészt tudod, hogy vasárnap templomba kell menni, másrészt mert te vagy az egyházmegye püspöke.
Felmérések azt mutatják, hogy bár nyugaton az emberek nagy százaléka hisz Istenben, a vasárnapi szentmisén való részvétel, zuhanás szerűen csökken. Az embereket a spiritualitás inkább érdekli, mint az intézményes vallás. Igent mondanak Jézusra, de egyben nemet az Egyházra.
Egy hete azon gondolkodtunk, hogy miért jövünk szentmisére?
Azért, mert ott van életünk közepe, az élet igazi középpontja.
A görög templom szó, ekklészia jelentése összejövetel, együttlét, és a szentmise, az Eucharisztia alapja minden összejövetelünknek.
Jézus tanítványaival együtt ült vacsorához a halála előtti éjszakán.
A közösség felbomlóban volt.
Júdás elárulta Jézust, Péter nemsokára megtagadja, a többiek szétszóródnak.
Ebben a szétesésben Jézus saját testét adja, hogy közösségben legyenek vele.
Így minden keresztény közösségi ünneplés (azaz szentmise) implicit módon erre a pillanatra vezethető vissza, és erre emlékezünk a szentmisében, az Eucharisztiában.
Különösen hangsúlyos ez napjainkban, a világjárvány, a kilátástalanság közepette.
Az álmos püspököt édesanyja úgy próbálja kiugrasztani az ágyából, hogy kötelességérzetére hivatkozik.
El kell mennie, mert vasárnap van. De miért?
Főleg azért, mert Jézus meghívott minket, hogy újra éljük az utolsó vacsorát, ezt cselekedjétek az emlékezetmre, igazából egy jézusi meghívóra mondunk igent.
A múltban sokan azért mentek szentmisére, mert féltek, hogy Isten megbünteti őket, ha nem mennek el a szentmisére.
Ez már számunkra a huszonegyedik században nem bátorítás, sőt még bár riogatás sem, de azt is gondolták, hogy azért kell templomba menni, mert ez hozzátartozik keresztény identitásukhoz, mert családtagként elvárható, hogy részt vegyünk a családi eseményeken, ez így egy kötelesség…
Amit viszont szem előtt kellene tartanunk, hogy Krisztus meghívta tanítványait, hogy leüljenek vele és együtt egyenek, hiszen a barátai voltak.
Nem lenne értelme a keresztény lelkiség szerint élni, miközben semmi közünk a többi keresztényhez, olyan ez mintha egyedül akarnánk futballozni.
A régi latin mondás szerint: „Unus christianus, nullus christianus ” , vagyis szép magyar fordításban: „ Egyetlen keresztény nem keresztény ” .
Álmos püspökünk talán nem tudta, hogy azért megyünk szentmisére, mert ott közösségben, testvéreinkkel együtt Krisztus testének ajándékát kapjuk.
Ma ennek tudatában legyünk jelen a szentmisén, hogy a legnagyobb élet-ajándékot kapjuk és vesszük magunkhoz.
Felhasznált irodalom:
Hungarian