Szentmise liturgiája -5-

Szentmisére elmenni nem olyan, mint amikor egy filmet nézünk meg.

Megragadhat a történés, de rövid időn belül véget ér.
Az Eucharisztia azonban egész életünk drámája, születéstől a halálig, sőt még azon túl is.
Olyanná formálja szívünket és elménket, hogy Istenben találja meg boldogságát.

A szentmise drámának is nevezhető, mert az emberi lét alapvető drámáját mutatja be.
Olyan emberré alakít át, akik hisznek, remélnek és szeretnek. Ez lenne a gyümölcse a szentmisére járó embernek!

A szentmise három felvonásos dráma, amely által Isten életében részesülünk és Isten öröme elkezd megérinteni.
Minden felvonás előkészíti a következőt, így az első felvonás Isten szavának hallgatása, ami növeli hitünket. Erről lesz ma szó!

A második felvonásban a hit elvezet a reményre.

Aztán a harmadik felvonásban a Miatyánk imádság után reményünk szeretetté alakul, mert felkészülünk a szentáldozásra és találkozunk a feltámadt Krisztussal, győzelmével és életével.
Végül útra indulunk, Isten szeretetének jeléül a világ iránt.

Ma arról gondolkodunk, hogy milyen fontos Isten igéjének a hallgatása!
A szentmise első könyörgésére a felszólítás után következik egy rövid csend, ekkor mi is a csend pillanatában fogalmazzuk meg kéréseinket, hogy miért akarunk a szentmise ünneplésében imádkozni!
Sose imádkozzunk üresbe, mindig legyenek értelmes fohászaink, kéréseink.
Ezen kéréseket le is írhatjuk és az imaszándékos dobozba berakhatjuk.
Már többen éltek ennek a lehetőségével.

A könyörgés után az olvasmányok következnek. Fontos, hogy csak olyan olvasson fel, aki szépen, tagoltan olvas, mert Isten üzenetéről van szó és ez hihetetlenül komoly téma.
Itt mindig egy szép párbeszéd van, elhangzik az olvasmány, azt követi a válaszos zsoltár, majd a szentlecke, amit az öröm kifejezése az alleluja fokoz és végül az evangélium (örömhír) tetőz.
A szentmise ige része egy gyönyörű párbeszéd Isten és népe között.
Fontos ennek a tudatosítása is.

A történet szerint, az egyik fiatal ember az egyetem elvégzése előtt azt kérte édesapjától, hogy ha sikeresen lediplomázik, akkor kapjon egy új autót.
A család jómódban élt és amikor megtörtént az egyetem elvégzése az édesapa át is adott egy szép ajándékdobozt a fiának.
A fiatal ember miután kibontotta csalódottan csak ennyit mondott: nem ezt kértem, nem erre vágytam. A dobozba egy szentírás volt.
Aztán édesapjával többet nem is beszélt, megharagudott rá, hogy nem teljesítette a kérését.
Teltek az évek, az édesapja meg halt és egyik alkalommal teljesen véletlenül (véletlenek nincsenek!) kezébe került az édesapjától kapott doboz.
Kinyitotta, kezdte lapozni a szentírást és nagy meglepetésére előkerült egy szelvény, amin az állt, hogy van egy autója, ami ki van fizetve, csupán utána kell mennie.

Tanulságos a történet, egyrészt mert érzékelteti, hogy ha nem figyelek oda Isten szavára, üzenetére, akkor bizony veszíthetek, így járt ez a fiatal ember, nem figyelt a lényegre és ezért amit szeretett volna nem kapta meg, pedig ott volt.

A másik tanulság, hogy sokszor életünk megoldásai csak egy karnyújtásnyira vannak, de teszünk-e valamit azért, hogy amit Isten nekünk akar adni, azt elfogadjuk.

A szentmise olvasmányai által Isten táplálni, erősíteni, bátorítani akar … figyelek rendszerint az olvasmányokra?

Isten igéjében, önmaga életét is bemutatja, feltárulkozik az Isten, de gyakran segíteni és erősíteni is akar, hogy milyen irányba tereljük életünk, vagy éppen az útkereszteződésnél merre induljunk tovább.

Ma különösen arra szeretnék Mindenkit bátorítani, hogy tudatosan figyeljünk a szentmise olvasmányaira, mert mindig benne van az a mondat, amire éppen szükségünk van.

Olvasmány:
Vasárnaponként és főünnepeken három szentírási olvasmány van. Az olvasmány után, amely általában ószövetségi rész, vagy húsvéti időszakban részlet az Apostolok Cselekedeteiből, következik a válaszos zsoltár majd a szentlecke, amely részlet az apostolok leveleiből.
Az olvasmányt és a szentleckét olvashatják erre felkészült világi hívek is.
Az evangélium előtt van az alleluja és az evangélium előtti vers. (Nagyböjtben nincs alleluja.)
Egyéb ünnepeken, emléknapokon és köznapokon két szentírási részt olvasnak, olvasmányt vagy szentleckét és az evangéliumot.
A II. Vatikáni Zsinat vasárnapi szentírási szakaszoknál egységesen bevezette az A-B-C évet, a köznapi szentírási részeknél pedig a kétéves ciklust.

Ezenkívül használjuk még a szentek ünnepeire, különböző alkalmakra való olvasmányos könyvet.
Az olvasmányok után arra a mondatra: „Ez az Isten igéje”, közösen feleljük: „Istennek legyen hála”. A válaszos zsoltár verseire szintén együtt válaszolunk, a megadott verset ismételve.
Amikor az alleluját mondjuk, vagy énekeljük, felállunk, és utána állva hallgatjuk meg az evangéliumot, különleges tiszteletünket kifejezve.
Az evangéliumot csak felszentelt pap vagy diakónus olvashatja fel.
A pap mélyen meghajol, mielőtt az olvasmányos állványhoz lép, és felolvassa, melyik evangéliumi rész következik, keresztet rajzolva a szövegre.
A hívek összeszedetten, együtt mondják: „Dicsőség neked Istenünk!”
Közben a pap kis keresztet rajzol a homlokára, ajkára és szívére, amit mi is megteszünk. Ennek a mozdulatnak a jelentése, hogy eszünkkel felfogjuk, szánkkal hirdetjük, szívünkbe befogadjuk Isten igéjét.

Szentmise liturgiája -5-

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

hu_HUHungarian