Mindenszentek ünnepén a szentekben az Isten szeretetét ünnepeljük, aki önmagát adta a kereszten, azért, hogy életünk legyen.
A mai katekézisbe a szentmise központi részéről van szó.
Azon az éjjelen, mielőtt szenvedett és meghalt, kezébe vette a kenyeret és a bort, és tudtunkra adta, hogy ez értünk adott teste és vére.
A legsötétebb pillanatban tette ezt, amikor Júdás már elárulta, Péter hamarosan megtagadja és a legtöbb tanítvány elmenekül.
Szent János evangélista szerint éjszaka volt.
Jogos a kérdés: miért adta a reménynek ezt a jelét a válság idején?
Egy biztos, életünk a válságok egymásutánjában bontakozik ki.
Nem növünk csak egyszerűen, ahogy a káposzta erőlködés nélkül tökéletes növénnyé fejlődik.
Emberei életünk során kis halálokon és feltámadásokon keresztül érünk meg.
Először ott van a születés fájdalmas krízise, amikor elveszítjük az anyaöl meleg biztonságát, hogy aztán majd szemtől szembe láthassuk édesanyánkat.
Azután elválasztanak minket emlőjétől, le kell mondanunk testének meghitt táplálékáról, asztalhoz kell ülnünk, hogy a társalgásban együtt élvezhessük mélyebb közösségünket.
Át kell esnünk a pubertáson, zötykölődünk ezen a hullámvasuton, a hormonok szétáradásán, amelyek átformálják tesünket és felforgatják gondolatainkat, ahogy megérkezünk a serdülőkorba.
Aztán elérkezik a nap, hogy el kell hagynunk otthonunkat, és függetlenné válunk, hogy képesek legyünk egyenrangú felnőttként szeretni.
Végül a halál krízisével nézünk szembe, és utunk végén megtaláljuk végső otthonunkat Istenben.
Emberré válásunk egymást követő krízisekből áll, ahogy egyre bensőségesebb kapcsolatba kerülünk Istennel és egymással.
Atyánk akarata szerint Szent Fia életét adta, hogy a reménytelenségeinkbe tudjuk, nem vagyunk egyedül.
Az utolsó vacsora teljes összeomlásnak látszott, nemcsak egy ember világa omlott össze, hanem minden ember életének értelme.
Ebben az összeomlásba Jézus szavait hagyta ránk és egész önmagát:
Ez az Én testem, mely értetek adatik.
Mi, keresztények valljuk, hogy e szavak igazak.
Ennek a kimondhatatlan ajándéknak legyünk a részesei.
Felhasznált irodalom:
Hungarian