Szentmise liturgiája -9-

Vendégek vagyunk ezen a földön, hiába akarjuk elhitetni önmagunkkal, hogy birtokoljuk az életet, mert ez csak zsákutca.
A földi életben csak vendégeskedünk, a földi életet ajándékba kaptunk és ennek tudatában kellene élnünk.

Benedek Elek mondta:

egyszer lehet belőled nagy ember és had legyen, de a jóság nélkül igazán nagy sosem leszel.

Vendégségünk igazi lényege ez lenne, hagyni, hogy életünkben felfakadjon az Isten jósága.
Az Isten jó, ha igazán szép életet akarok magamnak, akkor jóvá kell lennem.

Az Atya jósága Szent Fia, és az Ő harminchárom éve.

A szentmise szintén az Atya jósága, irántad, hogy tapasztald az Ő jóságát Jézus Krisztus által, hogy aztán később Te magad is jósággá válj.

Az életben nem tudunk igazán nagy dolgokat, de kis dolgokat nagy jósággal tenni annál inkább.

Nagyon szeretném ha megértenénk a szentmise üzenetét, azt amiről hetek óta szó van: azért járunk szentmisére, mert Istennel akarunk találkozni, mert életünk Őhozzá akar tartozni, mert jóvá kell válnunk és nincs más lehetőség.

Egy interaktív együtt gondolkodásra hívok meg mindenkit: mondjuk olyan szavakat, melyekben benne van a szer-betű összetétel.

Ilyen szavakra gondolok: szeretet, szerelem, szerződés, szerep, szerkezet, szerzetes, szertartás … ezek a szavak többnyire pozitív tartalommal rendelkeznek.
Van ezekben a szavakban jóság.
Ezek a szavak attól erősek és nyernek jelentés tartalmat, hogy benne van a szer, ez a szónak az eleme.

Ha életemet táplálni akarom, akkor mivel etetem?

Tudatosan szeretném hangsúlyozni, hogy keresztény életünk akkor van jól, ha az alappal, a legfontosabbal táplálom. Ez a szentmise és ennek a gyümölcse az Oltáriszentség.

Ahol nincs jelen a szer, az alap, az elem, a táplálék, és ezt jelképesen mondom, ott megjelenik a félelem.
Ahol a családban, osztály közösségben van szeretet, házaspároknál szerelem ott nincs félelem.
A félelem sosem élet és sosem jó.

Ahol az életnek van alapja, ott van az életnek közepe sőt teteje is.
Aki a szentmisébe kapaszkodik annak az élete nem elveszett, hanem Isten jóságával van tele.

A templomunk az Oltáriszentségtől válik otthonná.
Az is biztos, hogy Isten elfogadja korlátozott, törékeny, feledékeny szeretetünk.

Ennek példája Péter, Tamás és a többi, aki megtagadta, aki kételkedett, akik mind félelmükbe elhagyták, ha nekik helyük van Jézus mellett, nekünk miért ne lehetne?   

Ebben akar megerősíteni Pilinszky János az Átváltozás című versével:

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem hallhatatlan.

Tagadná-e valaki, hogy milyen nagy átformáló öröm az, amikor olyannal találkozunk, aki minden rosszaságunk mögött is meglátja bennünk esélyét a jónak.

Amikor olyannal lehetünk együtt, aki minden rosszaságunk mögött meglátja esélyét a szépnek.
Amikor olyan közelében élhetünk, akinek van ideje ránk és aki figyelemmel és türelemmel hallgatja meg, viseli el, legzavarosabb gondolatainkat …

Isten éppen ilyen, vagy helyesebben fogalmazva Ő a leginkább ilyen … az emberi szeretet is bír átváltoztató erővel, de Isten szeretete a leginkább az ami átváltoztat: halandóból hallhatatlanná, bűnösből újra tisztává, tékozlóból ismét hűségessé alakít.

Kérdés, hogy ezt hisszük-e?
Hiszed-e, hogy Jézus vár Rád a szentáldozásban, hogy át akarja formálni, alakítani az Ő jóságával életed, családod?

Bátorság! Valaki vár ránk!

Felhasznált irodalom:

Szentmise liturgiája -9-

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

hu_HUHungarian