Az édesapák és az Egyház védőszentje

Szent József életét szemlélve – bár az evangéliumok nem sokat mondanak róla, csupán konkrétan két helyen említik és még néhány helyen utalnak rá – világos , hogy rendíthetetlen nyugalma van, amely a legnehezebb pillanatokban sem hagyja el őt.

Az alázatos jelenléte a Máriával kötött házasságtól kezdve addig az epizódig, amikor a 12 éves Jézus a jeruzsálemi Templomban tanít, József minden pillanatban szerető gondoskodással van jelen. Mária mellett van az élet derűs és nehéz pillanataiban, a népszámláláskor Betlehembe vezető úton, Jézus születésének aggodalommal és örömmel teli óráiban, az egyiptomi menekülés drámai pillanatában, a gyermek izgatott keresésekor, amikor a Templomban találnak rá; majd a názáreti otthon mindennapi életében.

Szent József nem panaszkodik senki és semmi ellen, nem okolja a mostoha társadalmi körülményeket és a sok igazságtalanságot, amely érte őt, hanem maradéktalanul megbízik Istenben, akiről hiszi, hogy a javát akarja még a legkínosabb emberi viszontagságokon keresztül is. Ez egy nagy üzenete számunkra.

A külvilág a maga reklámjával és felfogásával azt sulykolja belénk, hogy legyünk élelmesek. Ki kell mindent számítani.
Használd ki a lehetőségeket, légy önmagad, csak egy életed van.

Isten azért adta az életet, hogy ne csak ajándékként fogjam fel és fogadjam el, hanem mintegy alapvető hivatásként, hogy szentté váljak.

Ehhez kell sugárzó életünk, mely fényét Istentől kapja. Szent József ebben óriási példa, Ő a férfias kereszténység tipikus megtestesítője.

A mai tünetek között elsőként lehet említeni a teremtő erő hiányát. A teremtés, a létem, értelmességünk valóban isteni remekmű, de nem zárult le a Föld létrehozásával, folyamatában tovább  él.

Az embernek ugyanúgy tovább kell vinnie ezt a folyamatot és erejét Isten országának építésére kell felhasználnia. A férfi teremt és kockáztat, ezt tette Szent József is: biztos légkört és körülményt teremtett és igen kockáztatót. Vállalta a felelősséget.

Nekünk is vállalni kell a felelősséget a hibákért, csak úgy, mint az elért eredményekért. Nem kell feltétlenül hatalmas dolgokra gondolni. A saját kis mikrokörnyezetünkben számos lehetőség adódik arra, hogy cselekedjünk. Ha férfiként elveszítjük a kezdeményezést, akkor elhajítjuk a teremtés lehetőségét, de ami a fontosabb!

Szükség van a férfi öntudatának helyreállítására, ami abban is megnyilvánul, hogy nem támaszkodunk többé a rendszerre, azt mondva, hogy „majd megoldják fölöttem, ez egyébként sem tőlem függ.”

Arra vagyunk hívatva, hogy a ránk bizotakkal való kapcsolatunkban megéljük az atyaság teljességét …. Az atyaság azt is jelenti, hogy életet adunk másoknak, tulajdonképpen az élet tesz atyává …az atyaság vágya bele van vésve minden ember szívébe. Ne álljunk meg félúton, az életet végig kell járni. Ebben is óriási példa Szent József egyénisége.

A mai ünnepnek hangsúlyos üzenete van, mely egyben feladat mindannyiunk számára is:

Kérjük, hogy adjon Egyházának szent papokat, akik kegyelmi eszközökkel megszentelik Isten népét.

Kérjük, hogy rendíthetetlen nyugalommal éljünk az élet viharában és maradéktalanul megbízzunk a Ő gondoskodásában, mint Szent József tette.

Kérjük, hogy ne csak létezzünk, hanem merjük megteremteni a cselekvés kultúráját.

És úgy legyünk “atyák”, hogy merünk életet fakasztani, életté válni a családban, az Egyházban, a társadalomban.

Szent József a Dávid házából származó ács, az Újszövetség szerint Szűz Mária férje és Jézus nevelőapja, a Szent Család feje. A katolikus, ortodox és anglikán egyházakban szentként tisztelik.

Szentévi búcsú nyerhető a pápa által meghirdetett Szent József-évben, amely idén december 8-tól 2021. december 8-ig tart. Ezzel állít emléket a pápa Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának, akit a katolikus egyház védőszentjeként tisztelünk immár 150 éve.