Egy vasárnap este a harangozó, miután elhúzta az esti harangot, eloltotta a fényeket, és bezárta a templomot. Ekkor a templomban egy nagy sóhaj szakadt fel. Az Orgona így szólalt meg:
– Ma sokat szóltam, belefáradtam, de megérte. Biztosan én szereztem a legtöbb örömet az Úrnak, mert az ő dicsőségére szóltam.
– Azért nem kell túlozni! – kondult meg sértődötten a Harang. Nélkülem az emberek nem jöttek volna el a templomba. Messze hangzó hangommal háromszor is hívogattam őket. A mi szerepünk a legfontosabb!
– Ne dicsekedjetek, hisz én tartottalak titeket, hogy messze hangozzék hangotok – szólt rájuk a Torony. – Itt állok esőben, hóban, napsütésben, de mindig az ég felé mutatok!
– Jól van, jól! – szólalt meg egyszerre több Pad is. Elhisszük, hogy nagy hős vagy. De mi éjjel-nappal itt térdepelünk az Úr Jézus előtt. Ha tudnád, hogy milyen gyönyörűséges szolgálat ez!
– De azért ránk nagyobb szükség van! – szólalt meg az egyik sarokból a Gyóntatószék. – Hány csoda is történt bennem, milyen sok beteg lélek gyógyult meg, halott lélek támadt fel új életre! Nem is tudom, mi lenne az emberekkel, ha nem állnék itt!
– Mi nem magunkról beszélünk – szólaltak meg az Oltárgyertyák –, pedig beszélhetnénk, mert mi elégünk szolgálatunk közben. De mi mégsem magunkra gondolunk, hanem a Főoltárra, ő a legfontosabb a templomban. Őt díszítik a legszebb terítők, őt ékesítik a virágok, a miséző pap csókjával illeti, mert az oltárra száll a mi Urunk, és onnan táplálkoznak az emberek.
Egyszerre mintha mindenki beszélni akart volna. Nagy zaj lett a templomban. Csak akkor hallgattak el, amikor az Oltárcsengő megszólalt:
– A vitát döntse el az, akinek a szobra itt áll!
A Szűzanya végig járatta sugártiszta tekintetét, és beszélni kezdett:
– Te, öreg Torony, állj hűségesen, mutass az égre! Ti, harangok, figyelmeztessétek csak naponta imára az embereket, és hívjátok a templomba! Te, Orgona, szólj csak, mert aki dalol, szépen, kétszeresen énekel, imádkozik. Ti, padok, viseljétek a reátok boruló szívek terheit! Te, Gyóntatószék, őrizd a szívek rád bízott titkait! Melyik a legfontosabb? Mind fontosak vagytok! A legkisebb szolgálat is értékes Fiam szolgálatában. Amíg ti egymással vetélkedtetek, a Tabernákulum szótlanul ölelte magába Krisztust.
Belátva az igazságot, az egész templom ezt visszhangozta: Boldog, aki önmagában őrzi Krisztust!
Megjegyzés: Bálint érsek úr papi szolgálata idején több alkalommal is felhasználta ezt a mesét a gyermekeknek tartott szentmisében.
Hungarian