megszoktad?

Gyakran kérdeznek rá, már megszoktad? A válasz rövid: igen!
S teszem hozzá, boldog a lelkem!

Aztán a napokban azt is kérdezték, hogyan tudok boldog lenni a mai világban, amikor annyira felgyorsult minden?
Hogyan lehet a tempót tartani? Alig érkeztem egy fél éve új szolgálati helyemre, máris mindent olyannak érzek és észlelek mintha legalább tíz éve itt lennék.
Felgyorsult a világunk, s benne én is túlpörgőm magam. A testem ezt jelzi is.
De mit tehetnék, rövidnek tartom az időt!
Nem dédelgethetem magam abban, hogy majd holnap!
Ma kell sokat tenni, ma kell Isten ügyét keresni és országát építeni.

Ha másként döntöttem volna, ma lehet nem lennék pap.
Azt hiszem bánnám, pedig van benne elég kihívás is és kereszt is.
A napokban éppen ezt éltem át … nem mindig úgy alakulnak az élet dolgai ahogy szeretnénk.
Ilyenkor szoktam visszavonulni, kicsit imába is lenni, átbeszélni Istennel, hogy Ő hogyan is gondolja.
Ez a legszebb, amikor a tervek, a kiszámíthatóság felborul és elindul valami teljesen új…
Valami, ami nem az enyém, de életem része lesz és mégis az enyém, de csak megőrzésig…

Mi értelme ma papnak lenni? Sok értelme van. Megéri az élet mellett dönteni.
Egy pap életében mindennek van értelme, hiszen az Értelmeset keresi, Őrá próbál hangolódni, ráhagyatkozni.
Azért is jó papnak lenni, mert minden az enyém, s ilyenkor akár jöhetnek a kiábrándulások is, valaki nálam jobban kezében tartja a dolgokat.
És a végén?
Izgalmasnak találom a találkozást, tele meglepetéssel … s igazi élettel!