Az idei nemzeti ünnepünk a csend nyelvén történik.
Hiszem, hogy Isten a csendben is beszél.
Ő most is mondani akar valamit.
Március 15. az a nap, amikor örömmel ünneplem: magyarnak lenni jó!
Édes az anyanyelvem! Jó magyarul imádkozni és kérni Életadó Istenünket, legyen velünk és segítsen!
Tudom, Isten most is megtart számos esztendőre!
Márciusi ifjak!
Példátokon mi is elindulunk a szabadságért és az élet mellett döntünk, tesszük ezt imába merülve. A mi fegyverünk, harci eszközünk a rózsafüzér kell hogy legyen.
Nem akarunk kopottá válni, elkeseredni, megijedni, olyan jelenléttel akarunk élni, ami a Lélekkel van tele.
Igazi forradalmárok kell legyünk, akik harcolunk egymásért, egymásra figyelve ebben a kilátástalan helyzetben.
A márciusi ifjak tudták az erő, a bátorítás az onnan felülről jön, és számot kell majd egyszer adjanak arról, mennyire voltak hűségesek- nemzetükhöz, Istenükhöz.
Kívánom és kérem mindannyiunk számára Szent II. János Pál pápa szavainak igazát: a szabadság az igazsághoz van rendelve és abban teljesedik ki.
A szabadság keresésünkben, legyünk igazak…
Adja Isten, hogy bátor, reménykedő, a holnapot kereső öntudatos keresztények, székelyek tudjunk lenni, mert akkor magyarságunk is fog tudni élni, képviselni és alkotni.
Csíki Szabolcs, plébános
Hungarian