Tisztelettel kérjük azon Testvéreinket, akik idősek és egészségügyi problémákkal küzdenek otthonaikba töltsék az Úr napját. Az alábbi elmélkedés segítség az otthon maradt Testvéreinknek.
Elmélkedésem kezdetének helyszíne Japán, a XVII. század
első fele, a keresztény üldöztetések sűrűje.
A tiltás ellenére belopódzik két jezsuita, akik egykori elöljárójuk nyomát
kutatják, mert azt hallották róla, hogy a kínzások hatására megtagadta
Krisztust. Nem hiszik, hogy nem hisz többé.
Folytatják a szinte lehetetlen a lelkipásztori munkát, míg fel nem jelentik mindkettőjüket, s az ő kálváriájuk is elkezdődik. A két jezsuita a hit emberei voltak.
Egy filmről beszélek, egészen pontosan a Némaságról. A film magával úsztat, és hagyja, hogy lélekterheket érezhessek.
Nem kell ahhoz Japánig szaladni, hogy érezzük, mit jelent „rugdalózni az Úr ösztöke ellen”.
Elég, ha csak a környezetünk zajára figyelünk… tele van a környezetünk mostanság nyugtalansággal.
Mindenütt a világot sújtó vírusról lehet hallani.
Ezekben a napokban a figyelmem önkéntelenül is erre irányult…
Nekünk egy feladatunk van: BÍZNI.
Az evangéliumi asszony is töprengett, félt, kiábrándult, de ott van a megújulás lehetősége számára.
Ez az idő kétségtelen kegyelmi idő is lehet. Feladatunk: imádkozni és egymásra figyelni.
Testvéreim, természetesen komolyan kell vennünk az óvintézkedéseket, de minden percünkben reménykedő emberként is kell megmaradnunk.
Előző vasárnapokon a szentgyónásainkról kezdtünk el elmélkedni. Volt szó arról, hogy amikor a bűnbocsánat szentségét akarjuk, akkor a bátorságunkról teszünk tanúságot, de azt is megjegyeztük, hogy a szentgyónásban Isten a bűneinket nem megjegyzi, hanem megbocsájtja.
Ma arra az útra lépünk rá, mely arról szól, hogy aki elindul a szentgyónás útján az a szívben élő hitét akarja növelni. Legyen ez az idő a hitben való növekedés kegyelmi ideje.
Számomra igencsak sokat mondó az, hogy Jézus elszenvedte az élet legnagyobb kínját – az én szenvedésem mellette egy törpeség, de nem értelmetlenség.
A világ persze tökéletes megoldást kínál mindenre.
Nekünk Krisztusi módon kellene élni, most is, ebben a nehéz időben, most különösen a hit embereivé válni.
Mindent szeretünk túl idealizálni, ám Jézus nagyon is realista. Jézus nem idealizálja, hanem elfogadja a kihívást, nem filozofál, nem magyarázza körül elméletekkel.
Ahogy a kagyló a két héja közé beékelődő piszkot addig izzadja, szenvedi körül, míg fájdalmai középpontjába igazgyöngy nem keletkezik, bölcsnek és koporsónak kettős héja között.
Ugyanerre tanít Jézus: átalakítani, értelmét megtalálni annak, ami van, ami most is épp egy nagy kihívás.
Döbbenetes valóság:
- elfogadni,
- beépíteni az életterembe,
- fölhasználni, mert minden értem történik,
- és hagyni, hogy átalakuljak, mert nem csak nekem vannak témáim, Istennek is vannak nagy élettémái, melyek nagyon gyakran a kihívás, a szenvedés közepette válnak világossá, ízlelhetővé.
Jézus a legrettenetesebb szenvedést éli át. Ő nem csak szenvedett a kereszten, hanem használta is a keresztjét. Minden szögig kihasználta, fölhasználta…
A kereszt körül fortyog a gyűlölet, de ott van a határokat nem ismerő szeretet is. Jézus a szívére vette a gyűlöletet és átváltoztatta még akkor is, ha bele kellett halnia. A világtörténelem legsötétebb órája így változott át a legvilágosabbá.
A kereszt trónná, és a vég igazi KEZDETTÉ. Most kell nekünk igazán hinni és a hit embereivé válni.
Változzunk, alakuljunk, Pilinszky verssorai legyen a miénk:
“Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem hallhatatlan.”
Isten bátorítása a miénk: kapaszkodj belém, minden nehézségen, kihíváson, szenvedésen túl ott van a feltámadás, az igazi átváltozás, a jóság, az irgalom és a szeretet győzelme.
A 2016-ban megjelent Némaság című film ( történelmi dráma ) magyarul megnézhető a következő linken: videa.hu
Csíki Szabolcs, plébános
Hungarian