Prédikáció – 2020. március 29.

Nagyböjt negyedik vasárnapján a bibliai olvasamány, a szentlecke és az evengélium elolvasható a következő linken: igenaptar.katolikus.hu .

Vasárnapi gondolatok nagyböjt negyedik vasárnapjára megtekinthető itt: Keresztelő Szent János Plébánia Youtube .

Nagyböjt 5. Vasárnapja – Prédikáció

Mindnyájan a legjobbak akarunk lenni.
Nem akarunk átlag emberek lenni, arra vágyunk, hogy életünk kiteljesedett legyen.

És biztos van is bennünk sok érték, talán több is, mint amit felfedezünk, előcsalogatunk egymás életéből… bizonyos téren mind zsenik vagyunk, hiszen Isten az Ő képre és hasonlatosságára teremtett meg, értékek sokaságát írta szívünkbe, lelkünkbe. Azonban rosszat is teszünk.

Ezzel viszont nem szoktunk előhozakodni, sőt ha lehet el is rejtjük életünk sötét oldalát. A keresztény ember ilyenkor tudja, van valaki, akihez fordulhat, akinek elmondhatja tévedését, szeretetlenségét, bűnét.

Sőt ami mindent felülmúló, hogy Isten nem csak megbocsájtja a bűnt, hanem el is felejti, többé nem tartja számon.

Ma is tovább elmélkedve a szentgyónásról e gondolatok közepette eszembe jutott József Attila egyik nagyon szép, de igencsak meghökkentő és elgondolkodtató verse: Tudod, hogy nincs bocsánat!

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat. …
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.

Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

József Attila ezt a verset 1937 augusztusában írta, néhány hónappal tragikus halála előtt, miközben az öngyilkosság gondolatával, kísértésével küszködött. A versében arról ír, hogy vajon van-e bocsánat?

Ebben az életszakaszában József Attilát szakemberek gyógyították és próbálták beletuszkolni, hogy a bűntudat értelmetlenség és csak a jámbor vallásosság találmánya. Neki ezt el kellett volna felejtenie. Ezért is, így, ekképpen fogalmazz:

Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz.

S végül kiderült ezek a szakemberek nem tudták meggyógyítani, szegénynek az élete tragikumba ment át. Egészen mélyen, de igazát fogalmazta meg:

Lám soha soha senki nem mondta, hogy te jó vagy.

Talán ma is sokan éreznek így, nem megértéssel, elfogadással találkozva – ezek nagyon nehéz élethelyzetek. Azt mondják a szakemberek, hogy József Attila azért végezte úgy, ahogy, mert lehetetlené tették számára a bűnbocsánatot.

Ma nagyon sokan szintén ezt teszik: próbálják elhitetni, hogy a bűn nem is létezik, nem kell vele foglalkozni. Szent VI. Pál pápa mondta: a XX. század legnagyobb bűne, hogy tagadja a bűnt. Amikor eltusoljuk a bűnt és szőnyeg alá seperjük a bűntudatot, akkor tulajdonképpen annak az esélyét is elvetjük, hogy a bűnből van kiút.

József Attila küzd az életért, és erről ír: van-e bocsánat? Lehet-e újra kezdeni?

Ami valaha elromlott, amit rosszul tettem, amit nem tudok helyrehozni, azt valaki meg tudja-e gyógyítani?
Ebből a versből azt is könnyen kilehet hámozni, hogy a bűneink nem kis kalandok.
Hanem sokszor olyan tragédiák, olyan sebek, amivel az ember az életét pusztítja, a legdrágább kincseit veszíti el.

Amióta ember él a Földön, mindig is küszködött a bűnnel, a bűntudattal.
Keleten a folyóhoz mentek, hogy lemossák testükről a bűnt.
Kínában a hegyek tetejére mennek föl és mondják el hangosan a bűneiket, had vigye el a szél.
Az ószövetségben a bűnbakra olvasták rá a nép bűneit.

De ott van Arany János Ágnes asszony című balladája is, amelyben Ágnes asszony szinte abnormálisan mossa azt a bizonyos lepedőt. Itt is küszködik a bűnös a bűneivel, bűntudatával.

Sokszor tapasztalom én magam is, sok ember él abban a tudatban, hogy nincs bocsánat, vagy legalább is sokan nem jutnak el a bűnbocsánat szentségének örömteli pillanatához.

Van újrakezdés, lehetséges az életet úgy megélni, hogy felállhatok az elesésből. A kudarc legyőzhető.

Kívánom így nagyböjt vége felé, hogy a szentgyónás, az újrakezdés szentsége, öröme, gyógyító hatása, hassa át szívünket.
Merjük rábízni megsebzett, tévelygő életünket Istenre, Ő nagyon szeret, a legjobbat akarja nekünk, mi pedig legyünk jó gyermekei, mert Ő valóban élettel akar megajándékozni!

Csíki Szabolcs, plébános

Prédikáció – 2020. március 29.

Vélemény, hozzászólás?

hu_HUHungarian