A búcsújárás, a katolikus hívők zarándoklata. Alkalom az elmélyedésre, imádságra, bűnbánatra, ájtatos cselekedetekre és beszélgetésekre. Erőpróbája a testnek és a léleknek a gyaloglás, utazás, éjszakai virrasztás, böjtölés és más fáradalmak által. A búcsújárás a vallásos népéletnek legjellegzetesebb megnyilatkozása, a hívő népnek legmélyebb élménye.
Az ótörök eredetű “búcsú” szónak többféle jelentése él a magyar nyelvben. Jelent bűnbocsánatot, búcsúvételt, zarándoklatot, átvitt értelemben sokadalmat.
Búcsú kapcsolódik a felszentelt templomok, kápolnák védőszentjének évente megtartott emlékünnepéhez is (dedicatio Ecclesiae). A Székelyföld katolikus vidékein az egyházközség búcsús ünnepét megyésbúcsúnak vagy röviden megyének nevezik (pl. „megyünk megyébe”), ugyanis a „megye” szó itt még őrzi az archaikus ’egyházközség’ jelentést. A délalföldi katolikus parasztság például a templombúcsút torkosbúcsúnak, a kegyhelyek zarándoklattal felkeresett búcsúit pedig szentbúcsúnak vagy szentesbúcsúnak nevezte.
Egy ilyen megyésbúcsú volt egyházközségünkben a múlt hétvégén, Csíkpálfalva templom-búcsúja.
A szentmisét Nm. Ft. Tamás József nyugalmazott segédpüspök celebrálta, aki nyugdíjba vonulása óta az első búcsús szentmiséjét Csíkpálfalván mutatta be, jelenlétével megajándékozván a helyi közösséget. Ugyanakkor sok pap, ferences-, pálos szerzetes és kispap tette gazdaggá az ünnepet.
Különös megtiszteltetés volt előzőleg egyházközségünkben szolgálatot teljesített, nyugdíjba vonult plébánosunkat, Csintalan László atyát magunk között tudni. Egy olyan prédikációt hallhattunk, ami tele volt történelemmel, egy olyan személytől, aki létével és papi szolgálatával beírta magát az egyházközség történelmébe.
Nagy ajándék volt számunkra az együttlét, a visszatérés, a viszontlátás öröme és az értékes gondolatok, amelyek által gazdagodhattunk.
Úgy gondolom, hogy ezeket a szavakat, a hozzánk intézett, jól dokumentált prédikációt, Kun Magdolna – Én mindig szépeket hozok egyik versszakaszával tudjuk megköszönni, amely így szól:
„Ezentúl már én is csak szépeket hozok,
hogy derűvel teljen fáradt napotok,
és érezzétek ti is, milyen nagyon fontos,
ha miénk lehet néhány szó,
mely boldogságot hordoz.”
A megváltozott közlekedési viszonyok és a tömegtájékoztatás médiumai napjainkban jelentős mértékben módosítják a búcsújárási gyakorlatot.
Mégis az elődeink által ránk maradt hagyományt őrizve, egy kis csapat a megváltozott körülmények ellenére gyalogosan tette meg a távot az egyházközség két falva között, mint búcsús zarándokok.
A két település közötti távolság csak egy egészséges séta távja, az idő pedig nagyon kellemes volt egy gyalogos zarándoklatnak.
Örömmel tölt el az, hogy ebben a rohanó világban még mindig meg tudjuk engedni magunknak, hogy részt vegyünk közös ünnepeken, hogy még nem tudott annyira „maga alá gyűrni” a fent megfogalmazott modern kori világ, hogy még megállásunk, ünnepünk se legyen.
Öröm, hogy van időnk találkozni, hogy ilyen alkalmakkor a család, ismerősök össze tudnak ülni, időt szakítván az igazán fontos dolgokra, a szeretetre, egymásra és a párbeszédre.
A közös ünneplés, az együttlét, a megállás, a részvétel ezeken az ünnepeken biztosítja számunkra a hovatartozás, összetartozás érzését, amely táptalajként szolgál a mindennapi élet küzdelmeiben, amely szárnyakat ad és egyben megjelöli a „fészket” a későbbi visszatérésre.
Források:
- Magyar Katolikus Lexikon, Bálint Sándor – Adatok a magyar búcsújárás néprajzához, Ethnographia, L/3-4. 1939., p. 193-200 – www.bucsujaras.hu,
- Búcsú, búcsújárás – www.arcanum.hu, film.sapientia.ro/uploads/oktatas/segedanyagok/08Bucsujaras.pdf
BIRTA Zsuzsanna
Hungarian
Kedves Bírta Zsuzsa!
Gratulálok, gyönyörű, szép írás. Örömmel tölt el, hogy milyen szépen és tudatosan őrizitek őseitek hagyományait.
Még sok ilyen írást!