LÁSZLÓ Attila plébános
Csíkpálfalva, 1972. augusztus 2.
Általános iskolát szülőfalujában végezte, majd 1990-ben Csíkszeredában érettségizett. Még azon ősszel a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán kezdte meg a papságra való felkészülést, mely gyermekkortól érett benne.
1996-os pappá szentelése után 3 évig Székelyudvarhelyen káplán, majd 4 évig Szentágotán plébános.
2003-tól újra Székelyudvarhelyen, a szombatfalvi városrészben szolgál; formálva, építve egy újraalapított Egyházközség arculatát.
2004-ben mentálhigiénés szakemberként diplomázott Budapesten, a Károli Egyetem Bölcsészkarán.
2009-2015 között az erdélyi Mária Rádió székelyudvarhelyi stúdiójának műsorigazgatója, máig munkatársa.
OBERMÁJER Ervin-István szemináriumi prefektus
Csíkdelne, 1989. december 4.
Az emberi élet egyik legmeghatározóbb faktorja a születés és nevelkedés körülményei.
Mindmáig vallom, hogy mindannyiunk életét csak ebből a szemszögből lehet és kell szemlélni.
Az én születésem és növekedésem is szorosan kötődik székelyföldhöz, 1989. december 4-én láttam meg a napvilágot Sepsiszentgyörgyön, de szülőfalumnak mindig is Csíkdelnét tekintetettem, azt a kis csíki falut, ahol gyermekkorom és fiatalságom szép napjait tölthettem.
Egyszerű családunkat bensőségesen áthatotta a szeretet és a hit, mely összekapcsol egy félárva gyermeket a Jóistennel, édesanyjával és nagyszüleivel, akik őt gondoskodásukkal kisérték.
Mindig is elkápráztatott Isten csodálatossága, nagysága és titokzatossága, amit leginkább szülőfalum Keresztelő Szent János anyatemploma és Úrkápolnája mutatott meg nekem.
Lelkem itt kezdett kinyílni a hívő szóra, így 2008. szeptember 29-én erre válaszolva indultam el a gyulafehérvári Szemináriumba. Az évek során itt értettem meg, hogy fontos a mennyei és földi szülőföld szeretete, mert az ember csak így lehet boldog.
Erre a törekvésre válaszolva szentelt pappá főpásztorom 2015. június 29-én, hogy másokat is erre a ragaszkodó szeretetre tanítsak.
Egy év segédlelkészi szolgálat után Isten keze az Örök Városba vezetett, hogy gazdagodva szellemiekben és lelkiekben szolgálhassam azt a népet, akiknek soraiból engem az Úr meszólított.
A kereszténység szívéből hazatérve, felelősségteljes feladatot bízott rám főpásztorom, hiszen 2018. augusztus 1-i kezdettel a jövő papi nemzedékek nevelője lettem, így fontos feladatomnak tartom, hogy a szeminaristák szeressék a szülőföld kettős dimenzióját, a földit és a mennyeit, melyet az Úr Isten kegyelméből kaptunk.
CHINDA Péter kántor
Csíkpálfalva, 1991. szeptember 25.
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám…”
1991-ben lett Isten gyermeke Csíkpálfalván, ott volt elsőáldozó és bérmálkozó is.
Később Gyulafehérváron, Kolozsváron és a németországi Regensburgban tanult, majd öt évet szolgált Besztercén, a Szentháromság Római Katolikus Plébánián. Innen került Szászfenesre, ahol szintén kántor, de a liturgikus szolgálat és a kórusvezetés mellett a plébániai hitoktatásban is dolgozik.
2018-ban vette feleségül Jakab Melindát.
Így vall szülőhelyéről:
„Szülőfalumnak és vidékének tapasztalatai és barátságai meghatározóak számomra s kikkel egymásban valamikor barátokra leltünk, néhányan ma is részesei vagyunk egymás életének.”
Incze Sándor kántor
Csíkdelne, 1992. március 24.
Falumnak köszönhetem a hitemet, a nemzeti öntudatomat, a közösségi vágyamat, a közösség megtartó erejét és Isten után a hivatásomat is.
Már gyerekkoromban megtapasztaltam, hogy kétkezi szorgos, tisztességes munkával, a földművelés révén is, boldogulni lehet.
De megtanultam azt is, hogy a munka, megélhetés mellett mennyire fontos az Istennel való szoros kapcsolat.
A zene világába szeretett tanító nénim Zöld Ilona vezetett be, akitől a zene ábécéje mellett nagyon sok népdalt is elsajátítottam. A gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly kisszemináriumban érettségiztem, ahol kántorvizsgát is tettem.
A tanulmányok befejezése után Csíkszépvízen kántor lettem.
2016-tól a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, zenepedagógiai szakán tanulok. Célkitűzéseim közé tartozik, hogy a szomszéd falvak gyerekeit is bevonva, a Haáz Sándor által vezetett szentegyházi gyermekfilharmóniához hasonló, gyermekfilharmóniát alapítsunk.
Mindezt azért, hogy a gyerekek zenélni, énekelni tanuljanak, hogy a helyi ünnepeinket szebbé tegyük, és ez által, egyik kedvenc zeneszerző, Kodály Zoltán híressé vált mondata itt Székelyföldön, Felcsíkon is valóra váljék: „Legyen a zene mindenkié!”